Kedves Városlakók! Kedves Látogatók!

Örömmel köszöntjük a „Nagykanizsai Városi Zöldtúra” útvonalon, akár túracipőben, akár csak virtuálisan.

A túra 12 db városi díszfa, 7 db lombhullató és 6 db örökzöld faóriás felfedezését, a velük való megismerkedést ajánlja és egyúttal felhívja a figyelmet városunk botanikai értékeire.

Nagykanizsa szerencsére bővelkedik értékes fákkal fedett zöldfelülettel, csodás fasorokkal, túraajánlatunk viszont most a legszebb szabadon álló példányokra hívja fel a figyelmet.

Szeretettel invitáljuk Önöket, hátizsák, ivókulacs, okostelefon… és… kalandra fel!

Fák leírása

Csüngő közönséges pagodafa (Styphnolobium japonicum ’Pendula’)

A Közönséges pagodafa (korábban Japán akác) csüngő változata, melynek különleges formáját az alapfaj koronájába történő „csüngő” nemes rész oltásával érik el. Kedvelt, látványos díszfa, legszebben magányosan, patinás épületek előterébe ültetve mutat.

Ez a csüngő pagodafa az Erzsébet tér északi oldalán található, egy kb. 4.000 m2-es, jelenleg fizetőparkolóként működő területen. Korábban, az azóta már lebontott ingatlanok szépen követték a tér vonalát, de jellemzően nem lakóépületekként funkcionáltak, hanem az 1800-as évek második felétől felfejlődött városi, ipari tevékenységek helyszíneiként. Erre utal a pagodafától északra található kb. 100 éves szeszgyári kémény is. Az ipari funkción túl, az 1950-es 60-as években ezen a területen működött a híres Resid Rife féle fagylaltozó is.

A pagodafát vélhetően magánember ültette a 13. sz. ingatlan udvarára, kb. 60-70 évvel ezelőtt. Az impozáns díszfa a környező terület funkcióvesztése miatt mintegy 20 évig elhanyagolt, romos épületek takarásában, elvadult környezetben bújt meg, viszont a 2021. évi romeltakarítást, tereprendezést követően újra látható. A csüngő pagodafa, mint a belváros egyik legszebb díszfája 2025. évtől helyi védelmet élvez.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 4-es 4 Y-os, 6-os, 6 A-s, 6 E-s,6 Y-os, 16 A-s jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Közönséges pagodafa (Styphnolobium japonicum)

A Közönséges pagodafa őshazája Kína, Magyarországi elterjedése a 19. századra tehető. Ritkás ágrendszerével, üdezöld lombozatával és nyár végi virágzásával egyedülálló a magyar településeken alkalmazott díszfák között.

Az Erzsébet tér pagodafája a tér délnyugati részén található. A fát egy 1944-ben készült fotón fiatal faegyedként nagy biztonsággal beazonosítható, ebből következően korát 90 év körülire becsülhetjük. Igazi kortörténeti tanú, túlélte a II. világháborút, több városrendezést, valamint a legutóbbi, 2012-es térrekonstrukciót is. Életben maradása szívósságának és különleges esztétikai megjelenésének köszönhető, így jelenleg is méltó éke a város főterének. A pagodafa a tér teljes növényzetével együtt helyi védelmet élvez.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 4-es 4 Y-os, 6-os, 6 A-s, 6 E-s,6 Y-os, 16 A-s jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Közönséges platán (Platanus × hispanica)

A városi parkokba, kastélykertekbe gyakran ültetett népszerű lombhullató fafaj kétféle platán (Keleti platán/ Platanus orientalis és Nyugati platán/ Platanus occidentalis) természetes hibridje, melyet a 1900-as évek második felétől kezdődően, az ország szinte minden parkosított területén megtalálunk. Ha a platán élőhelye megfelelő, elegendő hely áll rendelkezésre a zavartalan koronanövekedésre, képes hatalmas és méltóságteljes példánnyá fejlődni. Felnőttkori grandiózus mérete, tetszetős megjelenése, különleges kéregmintázata sokak kedvencévé tette.

A Millenniumi Sétakert nyugati részén a városi strand kerítése mellett élő, jellegzetesen göcsörtös törzsű, valamint közelében, a strand udvarán lévő szoliter példány korát is kb. 130 évre becsüljük. Mindkettő az 1800-as évek végén telepített sétakerti ősfák ma is élő képviselői. A fák rendkívül szerencsések, mivel az életterük fiatal koruk óta biztosított, életkörülményeik megfelelőek, így lehetőségük volt, hatalmas és tekintélyt parancsoló példánnyokká növekedni.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 8-as, 8 Y-os, 18-as, 18 Y-os, 9-es és 9 Y-os jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Csüngő ágú közönséges gyertyán (Carpinus betulus ’Pendula’)

A csüngő gyertyán, az alapfaj (Közönséges gyertyán / Carpinus betulus) koronába oltott, „szomorú” megjelenésű fajtája. Ez a fajta a Sétakert növényzetének telepítésekor (1900-as évek eleje) már szerepelt a korabeli díszfaiskolák szortimentjében, ennek ellenére ritkán találkozhatunk vele, így még ma is botanikai különlegeségnek számít. Mivel a szomorú fajták növekedése lassú és egyéb biológiai korlátaik miatt sem képesek magas koronát nevelni, méreteik jellemzően nincsenek arányban a korukkal.

 A Millenniumi Sétakert délnyugati részéből kialakított városi strand területén, az északi kerítés közelében élő példány szintén a Sétakert ős fái közé tartozik, becslésünk szerint 100 évnél idősebb. Érdekessége, hogy korona déli oldalán lévő vázág évekkel ezelőtt, vélhetően viharkárt szenvedett, így lehasadt. Szerencsére a fa természetes védelmi rendszere jól működött és a sérült rész jól hegesedett. A csüngő koronájú fa állékonysága a károsodás ellenére megfelelő, mivel a megmaradó vázágak közül kettő össze nőtt, így statikailag erősíteni tudják a teljes koronát.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 8-as, 8 Y-os, 18-as, 18 Y-os, 9-es és 9 Y-os jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Vérbükk (Fagus sylvatica ’Atropunicea’)

A vérbükk a Közönséges bükk (Fagus sylvatica) bordó lombú természetes fajtája, melyet az 1600-as években találtak meg Svájcban. A fajta Magyarországon az 1800-as években terjedt el, mint különleges díszítőértékű parkfa. A vérbükknek több egyéb fajtája is létezik, ezek jellemzően különleges habitusuk miatt értékesek. Faiskolai termesztésben mindegyik bordólombú bükk fajtát oltással állítják elő.

A Millenniumi Sétakert délnyugati részéből kialakított városi strand területén élő hatalmas, bordó lombú példányt az északi kerítésnél találjuk. Ez a termetes, koros fa „utolsó mohikán” a településen, mivel a Sétakert keleti részén élő, hasonló méretű társa 2017. év környékén, vélhetően a folyamatos klímastressz miatt tönkrement. A tekintélyes megjelenésű bükkfa korát 130 évre becsüljük. Különös ismertetőjele a talajfelszín közelében lévő látványos oltási hely, valamint a kerítés fém támaszának körbe növése, hatalmas erejét pedig a kerítés alapjának eltolásával is jelzi.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 8-as, 8 Y-os, 18-as, 18 Y-os, 9-es és 9 Y-os jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Amerikai tulipánfa (Liriodendron tulipifera)

A Tulipánfa az Észak-Amerikai kontinensről származó nagy méretű lombhullató fa. Tudományos neve alapján (Liriodendron) sokan összetévesztik a Magnóliával, melynek viszont a magyar elnevezése Liliomfa. Hazánkban, mint megannyi díszfa, a Tulipánfa is az 1800-as években lett kedvelt parkfa, jellemzően úri birtokok kertjeibe ültették. Impozáns megjelenésén kívül, a tulipán virágához hasonló formájú levele, jellegzetes sárga virágai és őszi lombszíne miatt is értékes.

Az új lakótelepek megépítését mindig a parkosítás követte, ez így volt az 1960-as évek első felében épült Platán sori (megépítésekor Bolgárhadsereg u.) házaknál is. A Platán sor 9. sz. társasház mögötti „fiatal”, de már jócskán termetes Tulipánfa életkora megegyezik a környező épületekével, 65 évesre becsüljük. A Tulipánfa kiváló egészségnek örvend és a klímaváltozás okozta nehezebb életkörülményeket is jól viseli. Hasonló korú és kondíciójú társa a Platán sor 7. sz. társasház mögötti zöldterületen él, társáéhoz hasonló ültetési elrendezésben.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 4-es és a 4 Y-os jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Közönséges tiszafa (Taxus baccata)

A Közönséges tiszafa őshonos növény Magyarországon, viszont épített környezetben történő alkalmazása csak az 1800-as évektől volt jellemző. Manapság hazánkban az egyik legnépszerűbb örökzöld, melynek rengeteg fajtáját állítják elő faiskolákban.

A Csengery u. 34. sz. alatti magánudvar az ott működő üveges műhely nyitvatartási idejében látogatható. Érdemes befáradni és közelről megcsodálni az itt élő tiszafa példányt. Ültetésének körülményeiről nem sokat tudunk, de a helyi legendárium szerint 100 évnél is idősebb. A zavarba ejtő méretű és remek kondíciójú örökzöld régi korok tanúja és szakmai megítélésünk szerint is minimum 100 éves.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 5-ös, 7-es körjáratos helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Oregoni hamisciprus ’Triomph van Boskoop’ (Chamaecyparis lawsoniana ’Triomph van ’Boskoop’) /

A ’Triomph van Boskoop’ az Oregoni álciprus egyik régóta létező ezüstös lombszínű fajtája, melyet az 1960-as években Surdon, az erdészeti csemetekertben nagy számban állítottak elő, alapfajra történő oltással. A klímaváltozás kedvezőtlen élettani hatásai miatt az álciprusok egyre inkább kiszorulnak a hazai kertészeti alkalmazásból, így jó kondíciójú, idősebb példányaikkal egyre ritkábban lehet találkozni.

A Bagolai városrészi temetőben lévő acélkék lombú örökzöld vélhetően emlékfaként ültetett példány. Magányosan áll, így igazán különleges látvánnyal ajándékozza meg a temetőlátogatókat. Korát kb. 60 évesre becsüljük és születését szintén a közeli, surdi csemetekertben végzett termesztői munkához kötjük.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 10-es, 10 A-s, 10 Y-os jelzésű helyijáratos buszokkal, vagy „H” jelzésű helyközi járatokkal is lehetséges.

Oregoni duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii var. menziesii)

Az Oregoni duglászfenyő - elsősorban erdészeti hasznosításra - az 1800-as évek végén az Észak-Amerikai kontinensről került hazánkba. Kiváló esztétikai megjelenése miatt, díszítő örökzöldként hamar kikerült a közparkokba és a magánkertekbe is, valamint karácsonyfaként is próbálták hasznosítani.

A Tripammer köztemető északi részében lévő Oregoni duglászfenyő példányok zavartalan fejlődése biztosított, környékükön az utóbbi időszakban talajbolygatás (temetés) nem történt. Ezek a temetőkerti örökzöldek kiegészítik a patinás síremlékek látványát és jelenlétükkel szinte észrevétlenül segítik a emlékezésre érkező temetőlátogatókat. A temetői példányok korát egyedenként kb. 50 évesre becsüljük, a környezetükben lévő társaikkal együtt helyi védelmet élveznek.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 8 Y-os, 9 Y-os, 18 Y-os jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Cupressus nootkatensis ’Pendula’ / Nutka hamisciprus ’Pendula’

A Nutka-hamisciprus, földig ágas, örökzöld fa. Ez az rendkívül finom megjelenésű álciprus fajta, a XX. sz. második felében jelent meg a magyar díszkertészetek kínálatában. Vízszinteshez közelítő ágaival, csüngő hajtásaival szoliterként ültetve mutat a legjobban.

A Széchenyi téren lévő példány szerencsés, mivel elültetésekor sikerült számára optimális élőhelyet találni, így a csüngő álciprus botanikai és esztétikai értékei is egyaránt érvényesülnek. A környezetében lévő park öntözött, ezért az örökzöld fa megfelelő életkörülményei a klímastresszes időszakokban is jócskán javíthatók. A téren lévő példány életkorát 50 évesre becsüljük, szépségével méltán élvez helyi védelmet, természetesen a helyi oltalom tér többi növényét is érinti.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 4-es, 6-os, 16-os, vagy a 5-ös és a 7-es jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Abies nordmanniana / Kaukázusi jegenyefenyő

A Kaukázusi jegenyefenyő első példányai a XIX. sz. végén kerültek be Magyarországra, leginkább kastélyparkok díszítésére, vagy botanikus kertek gyűjteményeibe. Hazánkban az 1950-es évektől erdészeti termesztési kísérletbe is bevonták, de legnagyobb és ma is tartó karrierjét karácsonyfaként termesztve érte el.

A Táncsics téri Kaukázusi jegenyefenyők jól megválasztott elrendezésben, egymás fejlődését nem zavarva, Erdei fenyő (Pinus sylvestris) és Közönséges luc (Picea abies) társaikkal együtt alkotnak laza örökzöld facsoportot a tér NY-i részén lévő kőkereszt közelében. Ültetésük idejét az 1900-as évekre datáljuk, korukat kb. 50 évesre becsüljük. A kertesházas környezetben élő jegenyefenyők esztétikai látványa szinte kivételes. A téren élő fenyők a klímaváltozás okozta stresszt, valamint az életkörülményeik romlásából adódó terhet egyelőre jól viselik.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 6-os, 6 A-s, 6 Y-os, 16-os, 16 A-s, 16 y-os és a 4-es jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.

Sequioadendron giganteum / Hegyi mamutfenyő

A Hegyi mamutfenyő őshazájának Kalifornia hegységei mondhatók és ott is csak kis területen őshonos. Hazánkban egzotikus örökzöldnek számít, az első példányai az 1800-as évek végén jelentek meg és a kezdetektől fogva kizárólag reprezentatív dísznövényként ültették, jellemzően kastélyparkokba, illetve botanikus kertekbe.

Városunkba - a kedvező klímaadottságokat kihasználva - 1970-es években több helyszínre is ültettek mamutfenyőt, melyek azóta a drasztikus klímaváltozás legnagyobb vesztesei lettek, sajnos közülük sok példány már tönkrement.

Az Attila utcában élő Hegyi mamutfenyő látványa távolról a legszebb, a Balaton irányából közeledve, sziluettje lenyűgöző képet nyújt a városba érkezőknek. A fa élőhelye a valamikori „Kanizsa étterem” környezete, ami jelenleg magánterület, a fa ennek ellenére, a jó tulajdonosi szemléletnek köszönhetően zavartalanul fejlődhet. A különleges és érzékeny örökzöld klímaváltozás követése egyelőre kielégítő.

Az örökzöld fa életkorát kb. 50-55 évesre becsüljük, ültetési ideje jó eséllyel a közelében lévő étterem építési munkáinak befejezését követő parkosításhoz köthető az 1960 -1970-es évek fordulóján.

A fa megközelítése a gyalogos és kerékpáros közlekedésen kívül a 4-es, 4Y-os, 9-es, 9 Y-os, 6 E-s és a 16 E-s jelzésű helyijáratos buszokkal is lehetséges.